Számtalan „problémából” választhatunk mikor, arról döntünk a diákjainkkal, hogy hol és hogyan végezzünk közösségi szolgálatot. A szomszédos óvoda rozsdás kerítése, a szemetes park, magányos idősek, elhanyagolt vagy beteg kisgyerekek, menhelyen élő állatok mind-mind számítanak a segítségünkre. Az idei Filmszemlén bemutatták Pálos György: Ahogy te akarod című filmjét, melynek szereplői mélyszegénységben élő családokban nevelkedő gyerekek. A film kapcsán gondolkodtunk el azon, hogy lehet-e ilyen komoly problémát is bevinni az iskolába (és a közösségi szolgálatba), és ha igen, hogyan? Írjátok meg véleményeteket!
Magyarország egyik legszegényebb LHH kistérségében működik egy művészeti iskola, az Igazgyöngy. Élményalapú rajzolással töltik délutánjaikat olyan gyerekek, akik számára a jó lakás, a finom étel és a Balaton csak vágyálom.
„Az Ahogy te akarod Kelet-Magyarországon forgott, az ország egyik legelmaradottabb kistérségében. Itt működik az Igazgyöngy, egy művészeti iskolahálózattá kifejlődött civil szervezet. Missziójuk, hogy az iskoláskorú gyermekeknek délutánonként rajzfoglalkozásokat tartsanak, ahol a kötelező feladatok helyett mindenki a saját élményanyagát rajzolhatja ki magából, akár úgy is, hogy többen készítenek egy közös képet. A gyerekek rajzversenyekre, utazásokra eljutva olyan élményekkel gazdagodnak, amik a későbbiekben motiválhatják őket, hogy megküzdjenek halmozottan hátrányos helyzetükkel. Mert a legnagyobb hendikep a célok, minták, vágyak hiánya, amit semmilyen közmunkaprogram és segélyelvonás nem adhat meg... A film központi alakja az alapító-vezető művészetpedagógus nő, aki az oktatás mellett felvállalja az (önkormányzat, hatóságok által nem kezelt) szociális feladatokat is, hogy a gyermekek családi körülményei legalább a normális szintet, rendezettséget elérjék.”
Az alapítvány vezetője L.Ritók Nóra internetes naplója az egyik legolvasottabb bolgok közé tartozik. „Nap mint nap tapasztalom közvetlen környezetemben, hogy a mélyszegénységben élőknek esélyük, sőt reményük sincs a minőségi életre. Ismerem az oktatás, a szociális szféra és az egészségügy egymással párhuzamosan futó, egymást erősíteni képtelen programjait. Érzékelem a hivatali és az emberi szemlélet között tátongó mérhetetlen űrt. Azt akarom, hogy változzanak a dolgok, ezért kezdtem írni ezt a naplót.” http://nyomorszele.blog.fn.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése